Scrapfüggők

énMayer Veronika

A legtöbbet használt becenevem Vero vagy Roni, mronika néven láthattátok már alkotásaim egyes felületeken.
37 éves vagyok, foglalkozásomat illetően német nyelvtanár. Tavaly júniusban költöztünk Németországba, ahol most 2. gyerekemmel vagyok gyesen.
A scrapbokkal 2009ben találkoztam, és szerelmese lettem, ez a rajongás azóta is tart. Leginkább PL / DD vonalon alkotok. Ez a két nagy projekt tölti ki az éves ténykedésem, de ha időm engedi készítek 30×30 oldalakat is, minialbumokat, vászonképeket.
De a scrap többről szól nekem. A hobbin keresztül találtam meg legjobb barátaimat, akik nagyon fontosak lettek nekem. A fotózás szeretete csak növekedett bennem, amióta PL-t készítek. Másként szemlélem a pillanatot, a jelent, megváltozott a gondolkodásmódom.
Életem minden területén fontos szerepet töltenek be a színek. Megváltozott a térlátásom. Ezt mind és biztosan még sok mást is a scrapbookingnak köszönhetem.

 

DT képTóth Mona

Tóth Mónikának hívnak, de szólíts csak Monának.  Ha három szóval kellene jellemeznem magam, akkor fotós, macskaimádó és scrapfüggő vagyok. Egy kicsit bővebben, Szlovákiában élünk a férjemmel és két aranyos cicánkkal. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert az a foglalkozásom, amit valóban szeretek, ez pedig nem más mint a fotózás.

Először 2015 novemberében hallottam a scrapbookról, utólag már kiderült számomra, hogy nem igazán fogtam fel, mi is az teljesen, de 2016 telén megvilágosodtam és végleg beszippantott ez a csodaország! Amint vége lett a felvidéki scrapnapnak nekivágtam az alapoknak, ráültem a hazai és külföldi tanfolyamokra és a mai napig lelkesen tanulok.

Mindig is odavoltam a szabályos és szabálytalan formákért, a színekért, a csillámokért, a szép kiegészítőkért és még sorolhatnám. Néha olyan érzés fog el, hogy a scrapbookot nekem találták ki. Egy szó mint száz, imádom! A rohanó napok között óriási öröm egy percre megállni, alkotni és elmélyülni a scrapbook világában.
 

privát profilBelső Olga

Sziasztok, Olga vagyok, és scrapfüggő. Librandiként és Kalibként is megtalálható vagyok.
„Civilben” újságíró, a scrapbook a szerelem, a kettő együtt pedig, mármint hogy írhatok a scrapbookról, maga az önmegvalósítás, az örömmeló.

Imádom a papírt, mert szép és simulékony, nem kell hozzá esztergapad meg láncfűrész, meg semmi különös, hogy kedvünkre formáljuk, színezzük, alakítsuk. Azt hiszem, sokkal boldogabb lenne a világ, sokkal kevesebb frusztrált ember lenne, ha mindenkinek lenne egy hobbija, amiben ilyen szabadon megvalósíthatja az elképzeléseit. És még azt is szeretem a scrapbook-ban, hogy igazoltan gyönyörködhetek mindig a cuki kis gyerekeimben, mégsem tűnök majomanyának.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA Királyfalvi Bea
Beus81 néven láthatjátok itt ott feltöltött alkotásaimat.
A scrapbook számomra valami olyan kikapcsolódás, amiben az alkotási vágyamat kiélhetem, mindenféle szempontból. Régebben csak digiztem, ma már ugyanakkora lelkesedéssel rakok össze hagyományos albumokat is. 2011 végén találtam rá erre a hobbira, ami szép lassan életformává vált számomra. Azt gondolom, hogy ez valamiféle művészet, ami az emlékek megőrzésére szakosodott. Életünk minden pillanata számít, még akkor is ha azt hisszük, hogy azok csak átlagos pillanatok, de átlagos pillanatok nincsenek, csak mi hisszük annak őket…
Számomra a scrapbook egy olyan művészet, amiben pillanatokat raktározok el a jövő számára!

 

IMG_8124 Julia Romanova
Üdv Mindenkinek!
Juli vagyok. 32 éves. Szentpétervárról vagyok, de már egy ideje Budapesten lakom. Én egy boldog feleség és anyuka vagyok Dávid fiammal. A scrap 2009-ben tört be az életembe és azóta nem tudok meglenni nélküle. Nagyon szeretek albumokat, szakácskönyveket, naplókat, utazó albumokat készíteni. Szeretek új stílusokat, technikákat és anyagokat kipróbálni.

A scrap mellett szeretem a jó könyveket, erdőket és a vízet (annak minden megnyilvánulásában), vidám társaságokat, tábortüzet és utazni. Viszont mindennél jobban szeretem a családomat és rokonaimat!

Nagy öröm számomra egy ilyen lelkes és tehetséges csapat része lehetek!

Krisztáék_esküvője_(712x800)Garabics Nikolett
2014 februárjában vesztem el végérvényesen.  A hobbiboltok „scrapbook” részét addig nagy ívben elkerültem azzal, hogy: „Na, ez az amit én sosem fogok csinálni!”.Egy nagyon kedves ismerősömnél láttam először minialbumokat és egy pillanat műve volt elhatározni, hogy én is ilyen csodákat szeretnék készíteni. Íme a bizonyíték arra, hogy soha ne mond, hogy „soha”.
Később szépen lassan elkezdtem a hagyományos oldalak felé is kacsintgatni. Ha azt kérnétek tőlem, hogy mondjam meg mi is az én stílusom, a válaszom az lenne: „Nem tudom. Minden!” Azért csodás ez a „művészet”, mert benne rejlik az állandó fejlődés, tanulás lehetősége.  Kísérletező típus lévén szeretek új technikákat és stílusokat kipróbálni. Ebben a műfajban nincs lazítás, itt mindig lehet újat tanulni és ettől is olyan izgalmas.Három gyönyörű gyermek édesanyjaként inspirációból nincs hiány. Eredeti foglalkozásom szerint köztisztviselő volnék, de bízom benne, hogy a két, egymást szorosan kiegészítő hobbim – ebből a fotózás már elég régóta az – egyszer nem csak a „másodállásom” lesz.

Nagyon örülök, hogy egy ilyen összetartó, állandó inspirációval szolgáló és vidám csapat tagja lehetek.

 

 Ranga Sophie  zs3

  A nevem Eke-Ranga Zsófia, Ranga Sophie néven alkotok, a legtöbben így ismernek.

 Három kislány anyukájaként különösen törekszem a szépre. A scrapbookkal 2014 év végén  találkoztam, és akkor hasított belém az EZ AZ érzés! Mintha mindig ezt kerestem volna! Kreatív, művész lelkű szülők gyermekeként, mióta az eszemet tudom, alkotok. 13 éves koromtól varrok, középiskolában építészetet tanultam, így a műszaki vonal sem került el. Az „ez még jó lesz valamire” kincsek rabságában élek (papír fecnik, gombok, szalagok… ) Imádom az anyagokat, a textiltől a fán keresztül a papírig.  A srapbook azért is lett szerelem, mert számtalan technikában ki tudom próbálni magam és állandó lehetőség a fejlődésre. Maximalista vagyok, és lassan alkotok, mert szeretem, ha „érik a mű”.

 

 

Kun-Pester Emőke, alias FraupesterIMG_0512

Kun- Pester Emőkének hívnak, Fraupester néven alkotok. Minden a várandósságom alatt kezdődött… Egyszerűen késztetést éreztem arra, hogy létrehozzak valami újat, fessek, varrjak, alkossak. Mialatt a kisfiunk növekedett a pocakomban egyre nagyobb igényem lett a szépre, a kifinomult, ízléses kiegészítőkre és a vidám otthoni dekorációkra. Elsajátítottam a varrás alapjait és azóta meg sem állok. Amint meglátok egy maroknyi gombot, néhány centi szalagot, pár filcdarabot a fantáziám máris szárnyal. Igyekszem folyton töltődni, ihletet gyűjteni, tanulni a tőlem sokkal kreatívabb és tehetségesebb emberektől. A scrapbook technikával nem olyan rég kezdtem el ismerkedni. Azonban az alapanyagokat nagyon nagy örömmel használtam fel korábban is ugyan nem feltétlen a megszokott módon. Nagyon nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy én is a Nőicsizma csapatába tartozhatok!