„Ez is én vagyok”

Szerző: Mánfai Kinga

Amikor megláttam az új kivágóíveket, egyből beléjük szerettem, s persze rögtön felsejlettek a tábori emlékek, amikor a lányoknak „bérvágtam”. Nem fogok zsákbamacskát árulni: a legmelósabb része az oldalnak egyértelműen nem az összerakása, hanem az elemek kivágása volt 😀

Ráadásul sajnos nálam csak úgy tud összeállni egy oldal, ha pakolgatok, úgyhogy én minden apró darabot ide-oda tologatok, amíg azt nem érzem, hogy kész. Ennek okán pedig hát kénytelen voltam (majdnem) minden virágot, és apró levélkét kivágni – legalábbis azokat, amik számításba jöttek. Azért biztos ami biztos alapon jól kitoltam magammal, mivel előre nem tudtam dönteni, hogy melyik fotót használjam: az egyikhez a rózsaszínes virágok passzoltak, a másikhoz (amire végül a választásom esett) pedig a pirosak. Szerintetek kivágtam mindkét árnyalatot? Naná…

Szóval onnantól, hogy órákat invesztáltam a vagdosásba, már csak kb egy órámba telt az oldal elkészítése 😀 Azért szeretném megnyugtatni azokat, akik szerint ez teljesen elmebeteg dolog, és azt gondolják, hogy eszük ágában sincs nekiállni egy-egy  ilyen kivágóívnek: én több részletben csináltam. Egyik alkalommal meglátogattam a nagyszüleimet, akiknél végre eltöltöttem egy kis időt, így ők is nagyon örültek, meg közben a vágással is haladtam. Tökre, mint a fonóban… Ha nem a nagymamámról lett volna szó, még lehet, hogy le is passzolom az egyik ívet, hogy együtt nyomjuk 😛 De végül megbirkóztam vele egyedül is. A többi alkalommal pedig beraktam a háttérbe valami filmet/sorozatot, úgyhogy kellemesen elszuttyogtam. Tényleg érdemes összekötni a kellemest a hasznossal.

Na, ennyit a vágásról, és akkor pár szó az oldalról:

Az ilyen leírásokkal mindig bajban vagyok, mert a végső elrendezés magáért beszél (remélem), arról meg mi a fenét írhatnék, hogy „először ide raktam a virágot, utána mégis inkább oda…”?! Szóval rettentő sokat nem tudok róla mesélni, annyit talán mégis megemlítek, hogy firkáltam, stencileztem, és pacáztam. Utóbbit jól el is rontottam, majdnem sírva fakadtam, úgyhogy khm… tollal kijavítottam a pöttyöket, hogy ha más nem, legalább kerekek legyenek.

A fotót egyébként évekkel ezelőtt Méhn Niki készítette rólam, és azért erre esett végül a választásom, mert a rajtam lévő köntösön pont hasonló színvilágú virágok vannak, mint amiket az oldalhoz is használtam, úgyhogy nekem ez harmonizált a legjobban.

cof

cof

cof

Felhasznált alapanyagok:

 

Még nem érkezett hózzászólás!

Hozzászólás most!