Bölcsi sztori

Szerző: Ranga Sophie

Nem jártam bölcsődébe. Emlékszem, mikor anyukámmal arra sétáltunk, sóvárogva kértem, tegyen fel a kerítésre kukucskálni. Ha nem volt sietős, hosszasan néztem a hatalmas fák alatt játszó gyerekeket. Az egészet olyan izgalmasnak tartottam!

Egyszer aztán mégis voltam bölcsiben. Kihasználva a pillanatot, jellemzően megszöktem otthonról. Tiszán emlékszem, egy ilyen szökésem alkalmával oda vitt a kíváncsiságom, hű társam pedig, Maci nevű kuvasz kutyánk volt. Ahol Maci ücsörgött, ott voltam én is. Szegény szüleim… most persze mindent visszakapok – tartottam is tőle – mert nekem is lett egy szökevényem J. Mondjuk a bölcsibe nem önszántából ment, de onnan legalább nem akart megszökni sosem… és én meg is értem! Tündériek a gondozók, jófejek a gyerekek, a konyha pedig annyira zseniális, hogy az anyukák egymásnak adják a kilincset a receptekért a szakács bácsihoz J.

Véda csak néhány hónapig tette szebbé a bölcsis délelőttöket, mert ”elballag”. Szeptembertől már az óvónéniket boldogítja. A gondozó- és dadusnéninek, a szülőtársakkal összefogva aprócska figyelmességgel készülünk. Hozzájárulandó, képeslapokat gyártottam. A lapban mindenkinek van egy fotómontázs a gyerekekről, a gondozónénikébe pedig egy-egy zseb is került utalványnak.

Véda nem nagyon érti, hogy miért nem megyünk két hete. Nagyon boldog lesz a búcsúztatón, hogy újra találkozhat mindenkivel.

Felhasznált anyagok:

Szeretettel chipboard

Ágak

Cseresznyevirág

Nefelejcs

Rózsa

Még nem érkezett hózzászólás!

Hozzászólás most!